A Nagy Gatsby Film Kritika | Index - Kultúr - Mindent A Szemnek
A nagy Gatsby | Leonardo DiCaprio Hát ez filmen nem mutatna valami jól - és Baz Luhrmann pontosan tisztában is van ezzel. Filmjének az ominózus belépőjelenetében hol a fényűző parti képeit látjuk, hol a házigazdát lábtól felfelé fokozatosan bemutatva - és amikor a kamera az archoz ér, Leonardo DiCaprio kimondja, hogy "én vagyok Gatsby", a háttérben kilövik a látványosan szétrobbanó tűzijátékokat. Ahogy Luhrmann tökéletesen kifordítja Fitzgerald ötletét, ahogy pontosan megteremti az irodalmi belépő - ha ellentétes eszközökkel is, de - ugyanolyan hatásos filmes variációját, az egészen nagyszerű: abban felcsillan a tehetség ígérete. A tehetségé, amely nem azonos a jó képességek meglétével, a profizmussal, az ügyességgel, az ötletességgel, de még ezek együttesével sem. És amelynek birtoklásáról Baz Luhrmann engem - szemben a Moulin Rouge! népes rajongótáborával - mindeddig nem győzött meg. És nem győz meg A nagy Gatsby -vel sem - amely "csak" egy jó képességű ember által profin, ügyesen és ötletesen megrendezett, nagyon tisztességes és a legtöbb igényt kielégítő regényadaptáció, nem egy olyan kisebb gyengeséggel, amelyek azért meggátolják, hogy magasan kiemelkedjen a jó filmek közül, és csúcsaival megkapargassa a mesterművek talpát.
Youtube
Gatsby a rejtélyes idegen marad, akit akkor sem tudsz közel engedni magadhoz, amikor éppen feltárja a legnagyobb titkait, így nem igazán hagy neked más választást, mint a hátradőlést, hagy ámulni a gyönyörű képeken, izgulni azon, mi lesz a vége, és hallgatni a jobbnál jobb dalokat. Luhrmann jó szokásához híven olyan modern filmzenét rittyentett össze Jay-Z-vel együtt, amitől azonnal be akarod szerezni a lemezt is. A nagy Gatsby 2013-as verziója nagyon megosztó lesz. A Baz-rajongók biztosan szeretni fogják, mert olyan, mintha a Moulin Rogue és a Rómeó + Júlia szerelemgyereke lenne, a könyv imádói azonban lehet, hogy csalódni fognak. Egy próbát mindenképpen megér. 7/10
A nagy gatsby film 2013 kritika
A '20-as évek New Yorkjában óriásira nyílt a gazdasági olló, ezt többször mutatja a légi felvételeken kirajzolódó éles határ a virágzó belváros, a fényűző villák és a szénporos, ipari külváros között. A kétségbeesett kétkezi munkások és az unatkozó milliárdosok közt Nick egymagában képviseli a középréteget és az értelmiséget, így tökéletesen kívülálló, csak szemléli a két ellentétes tábor életét. Írói álmait sutba dobva próbál igazodni a természetellenesen rohanó világhoz, és brókerként meggazdagodni, de ez nem sikerül neki, barátai is inkább íróként mutatják be másoknak. Egyedül Nick esetében tapasztalhatunk komolyabb változást, illetve jellemfejlődést. A cselekmény során a bizakodó fiúból megkeseredett, az embertársaiból és az egész világból kiábrándult férfivá válik. A kerettörténet hőseként viszont erőteljes fejlődésen megy át. Kezdetben rezignált hanghordozású, összezavarodott emberként ismerjük meg, paradox módon egyszerre állítja, hogy sokat ivott (a kórlapja szerint is alkoholista) és, hogy egész életében mindössze kétszer volt részeg.
Ám ha sikerül értékelnünk a sokszor aranyosan béna jeleneteket, ha sikerül élvezni a '20-as évek és a legújabb pop-válogatás sajátos hangulatát, és ha elismerjük a színészi alakításokat, akkor akár egy nagyon jó élménnyel is gazdagodhatunk. A pontozás: 7/10.
Teljes film
A legemlékezetesebb az 1974-es verzió, amiben Robert Redford alakította Gatsby-t és Mia Farrow volt Daisy. Tény, hogy Baz Luhrmann filmje nem hasonlít az eddigi feldolgozásokra, mert ilyen harsány, csillogó és hiperaktív Gatsby még nem született. Luhrmann, ahogy korábban, úgy most is mindent eltúloz, a pezsgő patakokban folyik, a tömeg végeláthatatlan, Daisy szeme folyton könnyes és a ránc sem volt még soha ilyen mély Leonardo DiCaprio arcán. A nagy Gatsby-ben, ha valaki ideges, akkor ordít, ha autóba ül, akkor száguld, ha szerelmes, akkor a végsőkig elmegy. Nincs jelenet, amin ne tátanánk el a szánkat a ruhák, a kocsik, a házak vagy a tájak láttán. Ehhez járul még a divatos zene (a film egyik executive producere a rapper, Jay-Z) és a 3D, ami viszont a két és fél órás film nagy részében teljesen felesleges. A nagy Gatsby minden egyes percben azt ordítja magáról, hogy most egy nagy, nagy, nagy filmet látunk. Galéria: A nagy Gatsby Fotó: Courtesy Of Warner Bros. Picture Még a színészekre sem lehet panasz.
- A nagy gatsby film kritika teljes
- Sonic a sündisznó 2019 teljes film magyarul indavideo 1
- A nagy gatsby film 2013 kritika
- A nagy gatsby film kritika 2017
- A nagy gatsby film kritika hd
- Call of duty ghosts 2 megjelenés
- Hotel sunrise beach village vélemények
- A nagy gatsby film kritika 2019
- A nagy gatsby film kritika 2
- Almás dios fajas gyors torta recept com
- A nagy gatsby film kritika youtube
A nagy Gatsby | Carey Mulligan A regényadaptációról mint műfajról Luhrmann például semmiképp sem mond el sok újdonságot: egy meglehetősen elcsépelt ötlettel a narrátor, Nick egy pszichológusnak számol be a múltban Gatsbyvel és baráti körével megesett eseményekről, és a doktor tanácsára kezdi leírni emlékeit. Így aztán amit a rendező nem tud vagy akar lineáris cselekményvezetéssel és egészen realista eszközökkel érzékeltetni, azt Nick egyszerűen "felolvassa". Ez persze nem tesz rosszat a filmnek, mégis elegánsabb lehetne, ha Tobey Maguire eljátszaná, és nem elmondaná például, hogy mikor rendül meg a bizalma Gatsbyben, és mikor nyeri vissza azt. Meg aztán Luhrmann tartja magát az olyan tömegfilmes alapszabályokhoz, hogy ha valami fontos a történetben, azt túl azon, hogy érthetően kell ábrázolni, még egyszer az egyik, aztán később egy másik szereplővel is ki kell mondatni. És a rendezőt azért azzal sem lehet megvádolni, hogy önérzetesen és kitartóan messzire kerülné a giccset - ha nem is merészkedik benne olyan mélyre, hogy az már fájjon.
volt (mintha Tímár Péter egy Tapsi Hapsi-epizódot rendezett volna az Operettszínházban). Ám az nagy csalódás, hogy még az a rendező is, akiről elsőként mindenkinek a filmzene szó ugrik be, máskor ugyanolyan hatásvadász, klisés és milliószor hallott aláfestő zenéket használ, mint a legutolsó romantikus film a feltörekvő tévécsatornák vasárnap kora délutáni műsorsávjában. A film sikeréért tett nagy erőfeszítéseket azonban mérhetetlen igazságtalanság lenne csak Luhrmann vagy F. Scott Fitzgerald számlájára írni - A nagy Gatsby nagyságáért legalábbis igen sokat tesz Leonardo DiCaprio is, aki talán még sosem volt ennyire sokszínű: itt egy filmen belül játszik szemérmetlenül hiteles nagyvilági gengsztert, a naiv szerelemtől szinte kisgyerekké váló romantikus hőst és nagyformátumú filantrópot. S mindezek végig egyszerre is jelen vannak a játékában, miközben tartózkodik a túlzásoktól - nagyszabású alakítás az övé. Carey Mulligan (Daisy) sem marad el tőle sokban, ami a hitelességet illeti: szép, ahogy tipródik az önérzete, a társadalmi elvárások és a vágyai között, de még szebb, ahogyan megtörik ebben a küzdelemben.